Új év, új élet. Vagy új év, régi élet. Esetleg új év abban a hitben, hogy új élet, de ez sokszor nem tart tovább egy hónapnál, amikor visszatér a régi élet, hogy aztán tizenegy hónap múlva újra jöhessenek a fogadalmak és az ígéretek, miszerint új év, új élet...
Az örök körforgás. Kivéve akkor, ha tényleg elhatározzuk, hogy változtatunk és minden körülménytől függetlenül, sokszor a közvetlen környezetünk befolyásolása ellenére, kizárólag önmagunkért megtesszük azokat a lépéseket, amiket meg kell tennünk. Lelkünk legmélyén mindannyian tisztában vagyunk azzal, min kéne változtatnunk - legyen szó egészségről, munkáról, magánéletről -, a kérdés csak az, van-e bátorságunk belevágni, elkezdeni és nem feladni egy hónap múlva.

Nagyon sokan vagyunk, akik ezt az új életünket sportolással képzeljük el. Akik gyakran külsőnkön szeretnénk változtatni, akik egészségügyi okok miatt, néha orvosi javallatra vagy csak egyszerűen a mozgás iránti szeretetből, de sportolni szeretnénk. Akik megfogadjuk, hogy idén heti háromszor tényleg elmegyünk a gyerekekkel a parkba és focizunk egyet, hogy beváltjuk a tavaly kapott és még pont érvényes uszodabérletet és ha törik, ha szakad, heti kétszer lemegyünk úszni, hogy megvesszük életünk első kondibérletét, hogy igenis, amint jön a jó idő, hétvégente evezünk egyet a Dunán, hogy kipróbáljuk végre azt a baba-mama tornát a közeli "művházban", hogy a hétköznapok rövid futásai után a vasárnap a hosszútávé lesz, hogy célba érünk életünk első futóversenyén, hogy javítunk pár percet a Szigetkörön, hogy komolyabban vesszük a röplabdázást és keresünk egy kerületi csapatot, hogy beiratkozunk thai box-ra, amivel már régóta szemezünk, hogy idén végre szakítunk rá időt és visszatérünk a teniszpályára, levisszük a srácokat cselgáncsozni, eljárunk korizni, aerobic órára, lovagolni, kosarazni vagy csak minden hónapban túrázunk egyet a hegyekben.

Mindannyiunknak vannak sportos vágyai, itt az ideje, hogy megvalósítsuk! A versenysportban sincs ez másképp, január elsején megfogalmazódnak a kitűzött célok; századmásodperceket faragni 200 méter pillangón, új országos csúcsot futni, bekerülni az ifi válogatottba, a szezon gólkirályává válni, kijutni egy világversenyre vagy éppen a dobogó legfelsőbb fokán állni és a nemzeti himnuszt énekelni. Edzőként is azt szeretnénk, ha sportolóink, gyermekeink, csapatunk, vendégeink a legtöbbet hoznák ki magukból és minden edzésen egy picit önmagukat is legyőznék, hogy új erőre kapva haladjanak az általuk kitűzött cél felé.

Az elhatározásnál talán sokkal nehezebb a kitartás, hogy ugyanolyan lelkesek tudjunk lenni februárban, nyáron és a Karácsony közeledtével is, mint most, januárban... Hogy motiváltak maradjunk akkor is, ha nem jön olyan gyorsan a várva várt eredmény, ha a folyamat lassabb vagy nehezebbnek tűnik, mint gondoltuk.

Ahhoz, hogy akkor is megcsináljuk az edzéseinket, amikor nincs kedvünk hozzá, amikor nem úgy megy, ahogy szeretnénk, amikor úgy érezzük, a mozgás púp a hátunkon... Ahhoz segít, ha reális, megvalósítható célokat tűzünk ki, ha olyan sportágat vagy mozgásformát választunk, amit örömmel és lelkesen űzünk. Ha van egy példaképünk, akire felnézünk, ha van valaki, aki támogat minket. Ha végképp úgy érezzük, egyedül maradtunk, csatlakozhatunk egy csapathoz, beiratkozhatunk egy egyesületbe vagy választhatunk magunknak egy olyan edzőt, aki nem csak elméleti tudásával tud segíteni, hanem egy olyan pszichés hátteret is biztosít, ami garantálja a motivációt. Mert egy jó edző maga a motiváció! Ezek által a sport, a mozgás úgy tud beépülni a mindennapjainkba, hogy az életmódunk részévé válik, hogy hiányzik, ha kihagyjuk - és ha így van, nem ér majd véget a lendületünk februárra...

Nincs más hátra, mint előre; sportágat választani a célunk érdekében, hogy egészségesek, fittek, csinosak legyünk, hogy büszkék legyünk önmagunkra és úgy tudjunk köszönetet mondani a kapott bókokra, hogy valóban elhisszük azokat, hiszen tudjuk, megdolgoztunk érte.

Irány a tornacsarnok, az edzőterem, a pálya, a futókör, a domboldal, a víz vagy a hegyek, nem érdemes, nincs mire várni! Kezdjük el ma és tartsunk ki egész évben, hogy jövőre ne kelljen újra azt mondanunk, hogy új év, új élet...

Írta: Kövesdi Andrea