Gallyas Gabriella fizioterapeuta és Kozák Attila erőnléti edző mesél arról, hogyan lettek személyi edzőből a magyar női jégkorong válogatott szakmai stábjának nélkülözhetetlen tagjai, hogy milyen komplex feladatot látnak el a csapat mellett, és hogy milyen érzés volt először hallgatni a nemzeti himnuszt, amikor irányításukkal csapatuk megnyerte a tavalyi világbajnokságot.

Átlagos csütörtök estének indul. A terem büféjében találkozunk, mindketten fáradtnak tűnnek, munkából érkeznek. Gabi salátát ropogtat, Attila épphogy leült az asztalhoz, én már kérdezek is – tudom, hogy nincs sok időnk, minden percük pontosan be van osztva.

 - Több mint tíz éve dolgoztam személyi edzőként, amikor úgy éreztem, tovább szeretnék lépni – kezdett bele Gabi -, szerettem volna a már meglévő tudásomat hasznosítani, ám mégis valami új dologba kezdeni. Így jött a sportrehabilitáció, ami már korábban is érdekelt. Mindhárom gyermekem sportoló, akik néha lesérültek, elsősorban rajtuk szerettem volna segíteni. Kisebb lépésekben haladtam, először jött a kinesio taping (kineziológiai tapasz terápia), majd egyre inkább belemélyedtem a témába, majd számos, a legmodernebb kutatásokon alapuló továbbképzés után egyértelműen a sportrehabilitáció felé vettem az irányt. 2015-ben jött az a nagyszerű lehetőség, hogy a női jégkorong válogatottnál megüresedett egy sportrehabilitációs pozíció, ahova sikerült is bekerülnöm. A feladatom a sérülések megelőzése, az erőnlét fejlesztése volt, ekkor vontam be kollégámat, Attilát, hiszen az erőnlét annyira speciális terület, hogy külön szakembert igényel. Én megmaradtam a sportrehabilitáció területén és bevezettem egy olyan bemelegítési protokollt a sérülések megelőzésére, amit azóta is eredményesen végeznek a lányok.

- A sport mindig az életem része volt – vette át a szót Attila. - Gabihoz hasonlóan én is személyi edzőként dolgozom, de úgy érzem, ebben mindent elértem, amit lehet: munkám során lefedtem a teljes spektrumot, a személyi edzésektől a páros edzéseken át a csoportos edzésekig mindent, azonban engem mindig a teljesítménysportok vonzottak. A maximális terhelés, a csúcsteljesítmény érdekelt, amit elsősorban élsportolókkal lehet megvalósítani. Amikor jött a lehetőség a jégkorong válogatottnál, nagyon izgatott voltam. Korábban már dolgoztam labdarúgó csapattal, Gabihoz hasonlóan én is nagyon sok képzést végeztem el, ahol lehetőségem volt megismerni azokat az edzésmódszereket, amiket a gyakorlatba átültetve, egyéni sportolókkal is tudtam gyakorolni. Így dolgoztam ki a saját rendszeremet, stílusomat, amit a jégkorongban is hasznosítani tudtam. Hálásak vagyunk a szövetségi kapitánynak, aki maximális bizalmat szavazott nekünk, az elejétől fogva szabad kezet adott és egyáltalán nem szólt bele a munkánkba. Egy cél volt, az eredmény; tudtuk, hogy ezt hozni kell és hoztuk is!

Csillog a szemük, a fáradtságnak szinte már nyoma sincs az arcukon. Arról kérdezem őket, mi a pontos feladatuk a csapat mellett és hogyan kezdtek el a lányokkal dolgozni.

- Már a munkánk legelején tudatosan alkalmaztuk a sérülésmegelőzés és a teljesítményoptimalizálás együttesét a válogatottnál, komplex módon állt össze a korrekciós blokk és a teljesítményfokozás. A csapat tagjai ezt megelőzően több sérüléssel bajlódtak és az erőnlétük is hagyott kívánnivalót maga után, azonban féléven belül már látható eredménye volt a munkánknak: a csapat úgy nyerte a tornákat, hogy nem volt nem kontakt eredetű (saját testsúlyból eredő) sérülés. Ezt óriási fejlődésnek tartjuk, nem beszélve arról, hogy nem sokkal azután, hogy megkezdtük a közös munkát, a felnőtt csapat 2016 áprilisában Divízió 1/B. világbajnokságot nyert az olaszországi Asiago-ban. Azóta szélesedett a mi spektrumunk is, most már mi fedjük le a női U15, az U18 és a felnőtt korosztályt is. Fontosnak tartjuk és kiemelt célunk, hogy már az utánpótlás nevelésben megalapozzuk azt az erőnlétet, amire később a felnőtt válogatottnál szükség van. - Attila nagyon határozott, amikor sportról beszél, szemében mégis valamiféle gyermeki huncutság fénylik. Olyan lelkesen mesél az erőnléti edzésekről, a napi feladatokról, hogy öröm hallgatni.

- Amikor átvettem a válogatottat, akkor még heti szinten volt válogatott keretedzés a nem légiós, itthon dolgozó sportolóknak. A cél a világbajnokságon való minél jobb szereplés volt. Teszteléssel kezdtünk, majd kidolgoztam és periodizáltam azt a programot, amivel aztán végig dolgoztunk a felkészülés alatt. Az edzőtáborokban folyamatos erőnléti munka folyt, a száraz bemelegítés mindig az én feladatom volt és ezt a mai napig én végzem a lányokkal.

Gabi veszi át a szót és beavat minket az ő feladataiba is.

- Mivel válogatottról van szó, nincs napi kapcsolatom a lányokkal, főleg azért, mert a csapat nagy része külföldön játszik. Havonta, kéthavonta szoktunk találkozni a válogatott összetartásain, ezért volt már az elejétől nagyon fontos, hogy egy olyan szemléletet, egy olyan edzésmódszert alapozzunk meg, amit a különböző klubokban játszó játékosok a válogatotton kívül és attól függetlenül is tudnak hasznosítani. Az edzőtáborokban, összetartásokon és a versenyeken is az a fő feladatom a levezetési protokollon túl, hogy ellássam az esetleges sérüléseket, melyekből hála Istennek, egyre kevesebb van. Minimális izomhúzódások persze előfordulnak, de ez a sporttal együtt jár: minél nagyobb a terhelés, annál jobban fárad és annál sérülékenyebb az izomzat. Végig ott vagyok a lányokkal, próbálok akkor is segíteni nekik, ha éppen csak egy kis törődésre, figyelemre vágynak.

Célokról, tervekről, a jövőről faggatnám őket, de szinte felesleges. Csak mesélnek, mesélnek és mesélnek, anélkül, hogy én bármit is kérdeznék.

 - A következő világbajnokság, amire készülünk, most lesz áprilisban. Mivel egyre több a külföldön játszó játékos, ezért egyre több tábort kell szerveznünk, hogy hatékony legyen a közös munka. Kiemelt figyelmet fordítunk az U18-as keretre, hiszen pár hete ért véget az a budapesti világbajnokság, ahol a lányok nagyon jó szerepléssel negyedikek lettek. Ez óriási fejlődés a tavalyihoz képest, hiszen akkor a kiesés szélén álltak. Úgy érezzük, hogy bennük nagyon komoly lehetőségek vannak, azon dolgozunk most, hogy mit és hogyan tudunk ehhez még hozzátenni. Igazi kihívás ez számunkra, nagyon nehéz tartani a tempót és felzárkózni a nemzetközi csapatokhoz, akik közül sokan magasabb szinten játszanak, mint mi. Hiszünk abban, hogy munkánk meghozza a  gyümölcsét. Tudományos hátterű módszerek alapján teszteltünk, terveztünk meg minden apró részletet, statikai mérések, pulzuskontroll, alaposan dokumentált és folyamatosan nyomon követhető adatok segítik a mindennapjainkat. A legjobb visszaigazolás az volt, amikor tavaly nyáron kijutottunk egy nemzetközi táborba Finnországba, ahol láttuk, hogy a profi kanadai, amerikai erőnléti edzők hogyan és milyen modellek alapján dolgoznak. Mi is azokat használjuk! A tudás már maximálisan rendelkezésünkre áll nekünk is, a nehézséget az jelenti, hogy a meglévő ismereteinket hogyan tudjuk beépíteni a magyar közegbe, a magyaros méretekre; akár finanszírozásra, akár időre gondolunk. A lányok iskolába járnak vagy épp van egy civil állásuk, ami mellett edzenek a válogatottban és ahova be kell tudnunk illeszteni a programunkat. A tengerentúlon a nagy számok törvénye alapján is sokkal több a sportoló, sokkal több a profi, akik az ottani támogatási rendszereknek köszönhetően meg is tudnak élni a sportból, nem úgy mint nálunk, ahol alapvetően amatőr háttérről beszélünk. Eleve kis ország vagyunk, kevesebb a játékos, sokkal kisebb fazékból tudunk meríteni. Ezek alapján a sikereink felértékelődnek, szerencsére nemzetközi szinten is látják és elismerik, hogy kis országhoz képest milyen gyorsan és mennyit fejlődik a jégkorong.

Arról kíváncsiskodom, hogy a sportrehabilitáció vagy az erőnléti edzés területén is hasonlóan gyors-e a változás, mint a fitnesz iparágban, ahol nap, mint nap jelennek meg újdonságok és ha igen, szükség van-e azonnali reakcióra. Gabi bólint:

- Folyamatos változások vannak, egyre profibb eszközök, fejlettebb edzésmódszerek és mérések állnak rendelkezésünkre. A fejlődés alapkövetelmény, nem lehet a régi technikákra alapozva előrébb jutni. A sportrehabilitáció területén például egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a megelőzésre, a mi programunk is ezen alapszik. Már az utánpótlás nevelésben figyelembe kell vennünk azokat a sportágspecifikus eltéréseket, amik a jégkorong játékosokra jellemzőek, hogy időben tudjuk korrigálni őket. Ha a kezdetektől fokozottan odafigyelünk ezekre, akkor hatékonyabbak tudunk lenni, azaz el tudjuk kerülni, de legrosszabb esetben is minimalizálni tudjuk a sérülések kialakulásának esélyét. Természetesen ez a jó teljesítmény alapja, hiszen egy sérült sportoló nem tudja hozni a várt eredményeket.

- Gladiátorképző – Attila csak így nevezi a sportágra jellemző, folyamatos fejlődést megkövetelő állapotokat. - A jégkorong egyre erősödik, gyorsabbnak és erősebbnek kell lenni az ellenfélnél. Ez az elvárás, nem lehet lemaradni. A technika fejlődésével és az edzésmódszerek bárki számára elérhetővé válásával a nemzetközi paletta egyre színesebb, az országok egyre közelebb kerülnek egymáshoz, egyre kiegyenlítettebb a verseny. Nincs titok, én ebben látom a fejlődés kulcsát: ahol tudatosan használják ezeket a módszereket, ott működik, ahol viszont nem tudják felvenni a ritmust a nagy csapatokkal, ott egyértelmű lemaradás van.

 - Úgy gondoljuk – folytatja Gabi - hogy a sportág népszerűsítése az elsődleges cél. A Szövetség szeretne minél több fiatalt bevonni és minél fiatalabb korban elkezdeni a legmodernebb módszerek alkalmazását. A minél korábban, már gyerekkorban bevezetett és működtetett rendszer alkalmazása feltételezi a játékosok felnőtt válogatottságra való alkalmasságát, hiszen a jól felépített, megfelelő izomzat sokkal jobban tud reagálni a megnövekedett terhelésre.

Akaratlanul is felmerül bennem a kérdés, hogy a közelgő tavaszi világbajnokság, a felkészülési időszakok és edzőtáborok mellett mennyi a szabadidejük, van-e egyáltalán. Attila is, Gabi is azonnal rávágja:

- Nincs.

Vajon hogyan összeegyeztethető ez az élet a családdal, gyerekekkel?
Nehéz, nagyon nehéz – sóhajt Gabi -, rövid, ám annál tartalmasabb együttlétekkel lehet kompenzálni a távol töltött időt.

- Ahogy a munka fokozódik, ez az idő egyre rövidül – teszi hozzá Attila. - Ami nehéz, hogy a jégkorong szezon télen van és általában a versenyek a nemzetközi szövetség szüneteiben vannak, ami szinte mindig egybeesik a gyerekek iskolai szüneteivel. Tehát a Húsvét, a Karácsony és a Szilveszter a mi fő szezonunk... amikor más pihen és a családjával tölti az ünnepeket, mi akkor vagyunk távol külföldön.

Gabi elmeséli, hogy tavaly is St. Pölten-ben egy Négy Nemzet Tornán töltötték a Szilvesztert a csapattal. Szemében semmilyen szomorúságot vagy hiányérzetet nem látok, bármennyire is keresném. Nincs ez másképp Attilánál sem. Mindketten fontosnak tartják kiemelni azt a töltést, azt az energialöketet, amit egy-egy verseny ad nekik.

- A versenysport ugyanolyan lemondásokkal jár edzői oldalról, mint versenyzői oldalról, azonban nagyon sok pluszt is ad. Az egy hete véget ért hazai U18-as világbajnokságon a torna utolsó meccse volt egyben a magyarok utolsó meccse is. Az osztrákokkal játszottunk és szerencsére szombatra esett a találkozó, így rengeteg néző volt kint és a lányok gyakorlatilag extázisban játszottak végig. Fantasztikus szurkolóközönség volt, a meccs végén a himnuszt hallgatni pedig valami egészen elképesztő élmény volt, ami mindent megér.

Muszáj feltennem nekik a kérdést: gondoltátok volna tíz éve, amikor elkezdtetek személyi edzőként dolgozni, hogy 2017-ben itt tartotok majd?

Attila nem gondolt erre korábban, Gabi ebben a kérdésben sokkal magabiztosabb.
- A sportmúltam miatt mindig is titkos vágyam volt ez, azonban álmaimban sem gondoltam, hogy ez valaha valóra is válhat.

Attila hozzáteszi, hogy ehhez szerencse is kellett, de többször hangsúlyozza, hogy az utóbbi évek kemény munkája nélkül ez nem jöhetett volna össze. 

Kíváncsi vagyok arra, milyen személyiségek ők, honnan és miből merítenek ennyi energiát nap, mint nap. Megkérem őket, emeljenek ki három olyan tulajdonságot, ami nélkül most nem lennénk itt és nem beszélgetnék velük viszonylag gyorsan jött és világszinten elismert sikereikről.

Összemosolyognak.

- Fanatizmus, elhivatottság, céltudatosság. Gondolj bele – magyaráz Attila – két hétre elvonulsz a családodtól, ott ülsz egy szállodában Szilveszterkor... és közben egyáltalán nem gondolkozol azon, hogy mit is keresel ott, hogy rossz helyen vagy, hanem örülsz, hogy ott vagy és körülötted mindenki örül annak, hogy ott van! Az összes kollégánkra, az egész csapatra jellemző ez, ettől működik a gépezet.

Engem meggyőztek. Feltöltöttek, hatalmas motivációt adtak. Tisztelem és becsülöm a Gabi és Attila -féle fanatikusokat, akiknek ott lebeg a szemük előtt a kristálytiszta cél, elhiszik, hogy képesek megvalósítani és a végén saját álmaikat is túlszárnyalva elérik azt. A szerencse nem véletlen, kizárólag kemény munkához és céltudatossághoz társul.

Gabit és Attilát megtaláljátok itt is!

 Az interjút készítette és szerkesztette: Kövesdi Andrea és Török Attila