Futóbolond munkamániás szingli vagy, ne is tagadd, mindenki tudja. Nincs pasid, de neked nem is kell, jól elvagy egyedül. Az anyagi helyzeted stabil lábakon áll, jól felépített karriered van, sikeres vagy, jól nézel ki. Könnyű neked, mert bírod a futást is, valószínűleg jó a genetikád. Sokan irigylik a gondtalan, tökéletes életedet!

Igen, szingli vagy. Mindegy, hogy igazi amerikai mintára, olyan „szexésnewyorkosan” vagy egyszerű pesti vénlányként, de szingli vagy, ennek minden velejárójával, előnyével és hátrányával együtt. Lehet, hogy pont így szeretnéd, hogy nem hiányzik mellőled senki, az is lehet, hogy most élsz csak igazán és egyik buliból a másikba ugrálsz, de az sem elképzelhetetlen, hogy még nem adtad fel és naivan várod a szőke herceget azon a bizonyos fehér lovon. Tudom, tudom, fehér BMW-vel is beéred, de igazából tök mindegy, mert sehol egy herceg széles e vidéken.

Szereted a munkádat, hiszen az a hivatásod, jó is vagy benne, sikerre éhezel és gyakran jól is laksz. Akár egy multinál lépdelsz felfelé a szamárlétrán, akár a saját vállalkozásod kis létráján botorkálsz a lépcsőfokokon, a lényeg, hogy sokat dolgozol, sokat beszélsz, sokat intézkedsz és a nap végére általában nagyon elfáradsz. A barátaid félve hívnak fel, mert tudják, úgysem mész el velük kedd este sehova, de igazából a péntek is necces, mert szombaton ügyfélrendezvény van és bár nem kötelező ott lenned, az azért mégsem járja, hogy pont te ne legyél ott.

Itt vagy tehát te, a sikeres szingli nő, kiegyensúlyozottan, viszonylag kevés szabadidővel. Mivel mind szingliként, mind a munkában jól kell kinézned és mivel így harminc felett a kor azért rajtad is nyomot hagy, pontosan tudod, nem árt sportolni valamit. A rendszeres aerobik óra látogatás kizárva, mert ki tudja, mikor végzel a melóban. Meg amúgy is, mit ugrabugrálj össze-vissza a sok korodbeli, begyepesedett kisgyerekes anyukával, akivel se a bébiételek, se a szexhiány nem tűnik közös pontnak. Gyúrni nem jársz, mert ott csak gyúrósok vannak, a labdajátékokhoz meg valljuk be, nem sokat konyítasz. Meg az is lehet, hogy beletörne a műkörmöd. Vagy a géllakkos körmöd...

Van valami, ami viszont mostanában nagyon trendi és amihez nem is kell túl sok dolog: a futás. Futni mindenki tud. Kimész, nekiindulsz, nagyon meg se fogsz izzadni, a hajad se romlik el és sportcuccra se kell költeni – aha, persze, hidd csak ezt, amikor sötétedés után talpig sminkben, macinaciban, kapucnis pulcsiban és a szekrény mélyéről előkotort régi edzőcipődben kiosonsz a Szigetre... Körbenézel, bemelegítésnek álcázott mozdulatokkal sasolod a „többieket”, majd elkezdesz futni. Olyan röpke három és fél perc után már alig kapsz levegőt, percenként húzogatod a macinacidat, mert laza a gumija és lecsúszik, a kapucniról már rég lemondtál és azt is kezded megérteni, miért is olyan menő manapság egy futócipő. Nem vagy túl lelkes a futás miatt, de mivel a kolléganőd mesélte, hogy a barátnője apósának a lányának a húga is így kezdte, azt gondolod van remény és mégis működhet majd ez a futás téma.

Működik is. Csak éppen a régi tréninget menő futógatyára cserélted, persze külön van már belőle a szekrényedben minden évszakra való. A kapucnis felsőd helyett a szezon kedvenc nadrágjához passzoló technikai futópólóban, a régi csuka helyett pedig a legújabb futócipődben virítasz, amiből szintén három van, hiszen kell egy a városba, egy a hegyre és egy a versenyekre is. Ja igen, időközben beneveztél egy helyi futóversenyre, mert az egyik futóújságban lévő kuponnal kedvezményes volt a nevezési díj. A Facebook-od hírfolyamának első tíz bejegyzése futással kapcsolatos, az értesítések fele valamelyik futós csoportban lévő kommentedre való reakciókat jelzi. Sorra jelölnek be az új futós ismerősök, néhányan a „többiek” közül, akikkel összehaverkodtál kétezernél, és bár egyáltalán nem erősséged a matek, már  gyorsabban kiszámolod, mennyi idő alatt érsz futva a kapudtól a Szigetre, mint azt, hogy mennyit költesz kozmetikusra egy hónapban (pláne mert mostanában inkább futócuccra költesz). A barátaid már egyáltalán nem hívnak keddenként, mert tudják, hogy aznap hosszút futsz, a családodtól pedig mi mást kapnál a szülinapodra, mint egy új futóórát, futónapszemüveget, futózoknit... Sminktippek helyett edzésterveket olvasgatsz, a „Hogyan hívjuk fel magunkra a nagy Ő figyelmét?” című cikk helyett a „Hogyan készüljünk fel életünk első félmaratonjára?” címűt olvasod a buszon, reggeli közben vagy éppen a munkahelyeden, amikor nincs bent a főnök. Azokban a bizonyos csoportokban minden cikket, receptet, edzéstervet elolvasol, lájkolsz és nézegeted mások eredményeit, sikereit.

Egy olyan közösség aktív részesévé válsz, akikkel mindenben tudsz azonosulni, akik imádják a hivatásukat, akiknek saját magukon kívül senkinek sem kell megfelelniük, akik szabadságvágyukat élik ki a futásban és akik elismerő pillantásokkal, mosolyokkal illetik a szembe futókat a hídon, a rekortánon, az erdőben, a kis patak partján, a szomszéd utcában, a macskaköves úton vagy éppen a salakos pályán. Akik tisztelettel tekintenek azokra, akik ugyanazokban a lehetetlen időpontokban futnak, mint te; egy ködös hajnalon, egy őszi ebédszünetben vagy egy szúnyogokkal teli, fülledt nyárestén még sötétedés előtt. Akik pontosan értik, amikor azt mondod, faragtál két percet ötezren, akik biztatnak és elismerik a sportsikereidet. Akik anno a kinyúlt macinacijukban sosem gondolták volna, hogy egyszer majd maratonra készülnek, akik a napi tizennégy óra munka után (vagy éppen előtt) is lefutják a kötelezőt, akiket nem zavar, ha esik az eső vagy fúj a szél. Akik már nem futnak sminkben és akiket egyáltalán nem érdekel, hogy áll a hajuk, sőt, egyenes kinevetik az efféle pojácákat.

Szeretsz munkamániás szingli futóbolond lenni. Szereted a nőt, aki a futás által lettél, szereted önmagad és ezt mások is látják. Szereted a közösséget, ahova tartozol, ahol senki sem beszél a mindennapi problémákról, ahol a téma csak a futás. Szereted az életed, hiszen minden megvan benne, amire szükséged van: karrier, függetlenség, szabadság. Nem menekülsz, most már önmagad elől se, csak futsz, futsz és futsz.

De mi van akkor, ha pont a futásba menekülsz? Ha önbizalomhiányodat próbálod leplezni azzal, hogy félmaratonokat futsz és éremmel a nyakadban szelfizgetsz? Ha még el sem indultál, már posztolsz egyet Insta-ra, hiszen #runningtime és #noexcuse? Nyilván angolul, hiszen több nyelven beszélő diplomás vagy... Nem is sajnálod, hogy kimaradsz a legjobb haverod szülinapi bulijából egy futás miatt, hanem pont azért futsz, hogy ne kelljen ott lenned és hallgatnod őket? A barátnőd sztorijait a papucs férjéről vagy a haverod Tinder-es randijait? Talán csak mondod, hogy imádod a függetlenségedet, de valójában másra se vágysz, mint egy valódi társra? Esetleg mégsem szereted annyira a hivatásodat és kell valami, valami teljesen más, ami eltereli a gondolataidat a munkáról?

Bármi lehet. Lehet, hogy egy vagy a sok közül, de az is lehet, hogy pont te vagy az az egy. Lehet, hogy azonosulni tudsz ezzel a közösséggel, de az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy a futás a te templomod és az is lehet, hogy valami egészen más az. Lehet, hogy szingli vagy vagy éppen háromgyerekes anyuka, de az is lehet, hogy apuka vagy és éppen a feleségedre ismersz most rá. Esetleg a lányod vagy nővéred az, akire illenek ezek a sorok. Bármi lehet, egy dolog azonban - a sportsikerek maximális tisztelete mellett - biztos: neked is van egy kollégád, akinek a testvérének a nagynénjének a bátyja mesélte, hogy irigy a karrierista futó szingli unokahúgára, mert neki olyan tökéletes élete van...

Írta: Kövesdi Andrea